A Gergel balladája című albumról itt olvashat, illetve hallgathat bele a dalokba.
Erdőntúl
(vers: Wallon-Hárs Viktor)
Felrepülnék messze, messze
Erdőntúli nagy hegyekre
túl a hegyen folyó martján
jó fivérem megláthatnám.
Égre nyíló harangvirág
szirmain kél a holdvilág
Nap ruháját reá adnám
csengő hangját úgy hallgatnám.
Gergel balladája
(vers: Wallon-Hárs Viktor, idézetek a “Halotti beszéd”-ből)
“Drága áldott fényes Nap
Segéjj meg a mái nap!” (népköltés)
Gergel mikor gyermek volt,
rózsabimbó-gyermek volt.
Édes gyermekem, kedves Gergelem.
es odutta vola neki paradisumut hazoa
(és adutta valá neki paradicsumot házoá)
Sárgatollú rigólelke kirepült,
erdőn túlra magos ágra települt,
csengő hangja sötét éjvel megcsendült.
Drága vérem jó fivérem, Istenem ne hagyj el!
Gergel mikor legén volt,
rózsaszirma-legén volt.
Édes gyermekem, kedves Gergelem.
Engede urdung intetvinec. es evec oz tiluvt gimilstwl. es oz gimilsben halalut evec.
(Engedé ürdüng intetüinek, és evék az tilvot gyimilcstűl. És az gyimilcsben hålálut evék.)
Harangvirág jajszót kondul messze túl,
hét seb vére hét patakban lángra gyúl.
Szeret vize árad s benne elvegyül,
drága vérem jó fivérem, Istenem ne hagyj el!
Gergel mikor ember volt,
rózsapiros-ember volt.
Édes gyermekem, kedves Gergelem.
isa es num igg ember mulchotia ez vermut. ysa mend ozchuz iarov vogmuc
(isa, es nüm igy ember múlhatja ez vermöt, isa mend azhuz járou vogymuk.)
fájó emlék vicsorgó nép nehezült,
árva lányhaj hosszú ágra menekült.
Szíve könnye földre hullva egyre gyűlt,
drága vérem jó fivérem, Istenem ne hagyj el!
Gergel mikor bölcs voltál,
rózsafa-bölcső voltál.
Édes gyermekem, kedves Gergelem.
Wimagguc uromc isten kegilmet ez lelicert Es vimagguc szen achscin mariat. es bovdug michael archangelt.
(Vimádjuk Uromk Isten kegyilmét ez lélikért Ës vimádjok szen[t] ahszin Máriát es boudog Miháel arhangyelt.)
tövisrózsa-koronája leszentül,
esti dalra nyelve pendül, megszentül.
Álma mélyén Szeret vizén szenderül,
drága vérem jó fivérem, Istenem ne hagyj el!
Gergel mikor Urunk szólt,
tiszta forrás fakadt volt.
Édes gyermekem, kedves Gergelem.
Es keassatuc uromchuz charmul. Kurie eleison. Kurie eleison. Kurie eleison.
(És kíássátuk Uromkhuz hármúl: kyrie eleison, kyrie eleison, kyrie eleison!)
Háromlábú táltosháton egyedül,
harmadnapra feltámadott Gergel ül.
Szeret vize szelíd szíve felderül,
drága vérem jó fivérem, Istenem ne hagyd el őt!
Álom
(vers: Wallon-Hárs Viktor)
Látod, édesen alszik a távol
Álmodj vélem hársfavirág
Ég szíve dobban a hét kicsi mécsben
illata hallja halk muzsikám.
Látod, édesen alszik a jászol
Álmodj vélem rózsavirág
Ég szeme csillan a hét kicsi mécsben
Hallgat a lángja szép muzsikát.
Látod, édesen alszik a pásztor
Álmodj vélem búzavirág
Ég dala csendül a hét kicsi mécsben
Isteni Ének, Szent Muzsikád.
Szerelem
(vers: Wallon-Hárs Viktor)
“S mikor az ég megharsan, Isten szól a viharban, szeme fénye villámlás.
Mikor az Úr megbékül, lemosolyog az Égbül, béke lesz nagy világán,
szeme fénye szivárvány.” (népköltés)
Ha szívedből szeretsz ezret,
ezerszer szeretsz Egyet.
Ha szívedből szeretsz Egyet,
egyszerre szeretsz ezret!
Remény
(vers: Wallon-Hárs Viktor)
A jóra is eljő az óra
a jóra is eljő a perc
ó fogadj el hogy láss, fogadj el hogy láss
fogadj el hogy lássam ó hogy nem kívánhatsz mást.
A búra is eljő az óra
a búra is eljő a perc
ó fogadd el hogy vár, fogadd el hogy vár
fogadd el hogy várom ó és nem kívánhatsz mást.
A lelkedben jóval több búval
a lelkedben bús jós a tél
ó fogadd el hogy ég, fogadd el hogy ég
fogadd el hogy égen égve Nap tüzében élsz!
