Stockfotózásom kezdete - Micro és Macro

2018. június 7-én csatlakoztam a Dreamstime ügynökséghez, amivel kezdetét vette a hosszú, és gyümölcsözőnek ígérkező stockfotós utazásom. Ekkortájt találtam rá az Adobe Stock-ra, a Getty Images-re és a Shutterstock-ra. A Shutterstock-tól hamarosan elfordultam, mert azt olvastam egy fórumon, hogy könnyű leszedni a képeket vízjel nélkül, és sokan otthagyták ezért és másért. A Getty Images hozzáállása nem tetszett, mert a véletlenül feltöltött képeimet még ellenőrzés előtt sem akarták levenni. Maradt tehát az Adobe és a Dreamstime. Ezek közül is az utóbbiba ástam bele magamat jobban, fórumot olvastam, és egyre inkább megtetszett a családias légkör, a temérdek lehetőség a képeim megismertetésére (Assignment, Referral program, Collection, Lightbox, Blogírás, Exclusivity). Írtam is 3 blogbejegyzést, kitettem a honlapomra a logót, amire ha valaki rákattint és vesz vagy elad képet az ügynökségtől, százalékot kapok utána. Létrehoztam jópár kollekciót, és 2018. őszétől minden feltöltött képemet exkluzívra állítottam, azaz csak a Dreamstime-on voltak elérhetők. Innentől kezdve csak ide töltöttem fel az új képeket. Már azon gondolkodtam, hogy exkluzív fotós leszek, azaz minden más képügynökségnek búcsút mondok, amikor elolvastam Steve Heap könyvét, Getting Started in Stock címmel. Új látásmódot és irányt kaptam.

Közben sokat olvastam a Shutterstock-ról is, és kezdett átfordulni a mérleg nyelve. A tapasztalatok szerint ugyanis MINDEN fotós szerint ez az a képügynökség, ahol rengeteg képet lehet eladni, igaz, cserében irtó olcsón (25 centért). Úgyhogy vízjel ide, vízjel oda, újra belevágtam. Mivel csak szüneteltettem a fiókomat, könnyen újrakezdhettem a feltöltéseket. A Dreamstime-on levő exkluzív képeimről leszedettem az exkluzív megjelölést, de még 30 napot kellett várnom, míg ez meg is történt. Újra és visszamenően is nagy elánnal tettem fel immár az Adobe-ra, a Shutterstock-ra is az ősszel készült képeimet.

2018. november 9-én regisztráltam egy merőben más, de nagyon érdekesnek ígérkező ügynökséghez, ami a microstock ügynökségek alacsony áraihoz képest jóval több pénzt fizet egy-egy fotóért, vagyis macrostock, a neve Alamy. Eleinte a már meglevő képeimet javítottam fel, és tettem fel. Őszintén szólva azért is nyerte el a tetszésemet, mert kérdés nélkül elfogadták a Matchbox régiautókról készült képeimet, amiket eleddig csak a Dreamstime-ra engedtek feltenni. Csak a technikai szempontokat figyelik, egyébként minden mehet. Ez szokatlan volt. A Shutterstock pl. nem szereti, ha a fotókon nem angol szöveg van, vagy kicsit is művészibb a beállítás, az Adobe nem szereti az editorial (azaz újságokba való, embereket vagy tulajdonokat ábrázoló) képeket, valamint a fekete-fehér, vagy túlzottan utómunkázott fotókat.

A legfrissebb ügynökség, amit csatasorba állítottam, az Eyeem. Merőben más, mint a többi, mert itt ki vannak zárva a stúdió felvételek, ide a mozgalmas, akár esetleges, emberekkel teli képeket várják. Persze lehet próbálkozni más témákkal is, és ezt-azt el is fogadnak, de ide érdemesebb az elkapott pillanatokkal előhozakodni. A sors fintora, hogy az Eyeem nemcsak saját Market (azaz piac) terén árulja a képeket, hanem továbbadja a Getty Images kollekciójába. Vagyis végülis mégiscsak jelen vagyok ama nem preferált ügynökségnél is. De nem közvetlenül, és így jobb. Ami emeli az Eyeem ázsióját a szememben az a képek ára, ami az Alamy-hoz hasonlóan magas, azaz nevezhetjük makro oldalnak.

Most ott tartok, hogy az újonnan készült (és régebbről előhalászott) fotóimat következetesen osztom el a mikro és a két makro oldal között, hogy ne legyen átfedés. Sokak tanácsa ez, ugyanis a vevők egy laza Google kereséssel rátalálhatnak a drágán árult kép olcsó kiadásához egy mikro oldalon. És nem kérdes, melyiket veszik meg.