Égjáró - Kurszán Kende emlékére (2011)

The SoundCloud content at https://soundcloud.com/user-660644391/sets/egjaro-kurszan-kende-emlekere is not available, or it is set to private.

Az album a harkai Kurszán Kende Lovas Egyesület kérésere készült, honfoglaláskori lovasbemutatóik kísérőzenéjeként.

Borítókép: Részlet az aquileiai székesegyház altemplomának falfestményéből (magyar lovasíjász).

Közreműködik:
Budai Hajnalka - vokál
Hargitai Gábor - torokének
Martos Virág - vokál
Wallon-Hárs Viktor - ének, gitárok, basszusgitár, harmonika, koboz, kaval, dobok, gardon, csörgők, esőbot

A dalok jogvédettek!

+ + +

Dalszövegek

Szer

Táltos sólyom, kerecsen nép
anyja a kezdet, apja a vég.

Szaladó szarvast követő pár,
mélyen az égben honra talál.

Távoli csillag messze kigyúlt,
repülök, szállok, hosszú az út.

Szarvas hátán táltos réved
tűzben feszülök, dobban az ének.

Égigérő

Tóba nézek, égig érek,
égre rajzolt ősi képek.
Onnan ember, állat innen -
néma szellem, néma Isten.

Gyűl az ember égre-földre,
körbe táncol karba öltve.
Mélybe réved, ősi ének -
hegyre gondol, völgyben ébred.

Arany tűben arany cérna,
testet ölt az Isten újra.
Háza pajta, ágya szalma -
birkabőrbe farkasalma.

Boldogasszony, gyöngy a könnyed,
szép szemedből földre csöppen.
Gyöngy a földben szárba szökken,
jó szívedbe visszaröppen.

Lovasíjász

Léptet a múltam,
vágtat a jelenem.
Ló dobogása
éled a fülemen.

Haj furulyámnak
édes a hangja
hej dobolásom
hívja a múltam.

Messzi vidéken
félik az íjam,
megfeszülök hát,
élem a múltam.

Még ma is élek
ősi az ének,
lóra barátom
sólyom a vállon!

Kavargó vér

Eleven a tűz
kesereg a fűz
odarepít engem
a szívemér’

Eleven a tér
oda belefér
nekifeszít engem
a hitemér’

Eleven a vér
neki sokat ér
kavarog a lelkem
de hazaér

Eleven a rét
neveli az ég
csepereg a könyve
a mosolyér’

Vérem, vérem, Te szép patak
kérem, kérem enyém maradj!
magyar, megyer, hun vagy avar
engem aztán sose zavar!

Égjáró

Égzengő, tavaszoltó,
földrengő szerető szó,
nyeritő szél, taposott hó,
égjáró Tarkacsikó.

Hegyháton ég-itató,
tölgy-árnyék, isteni szó,
magos ágán sárgarigó:
égjáró Sárgacsikó.

Mély tóban meritett kő,
nemezarcú dérhajú nő.
Csikorogva rúgtat a fény
égjáró Vasderesén.

Fűszálon könny csepereg,
viharon nőtt láng-gyerekek.
Taposott hó, nyeritő szél,
égjáró Sárgafehér.

Élő ének, szellem lélek.
Erdei legyetek éjjel vélem.
Halmai legyetek éjjel vélem.
Patakok legyetek éjjel vélem.

Sárkánytánc

Apró embert visz a lova, hejha! Hejhó hej hej hej!
széles réten, nyeregibe pelyva.
Meg-megtorpan, kicsi keze rajta
szárnyat bontva felemel a Holdba.

Táncoltatja, nekimegy a körnek,
szikrák fénye lekacag a földre.
Sárkány lelke feje tetejébe’,
sármány dallam szive közepébe’.

Csillag rétre ha kiszalad a ménes,
tejben fürdik, kenyere de édes.
Izzó hátán megered a vére,
semmim sincsen, odaadom érte.