Őrzők - a pozsonyi csata emlékére (2012)

Az album a harkai Kurszán Kende Lovas Egyesület kérésere készült, honfoglaláskori lovasbemutatóik kísérőzenéjeként.

Szöveg és zene: Wallon-Hárs Viktor

Közreműködik:
Botlik Tibor: csataordítások
Martos Virág: ének, vers, fütty
Wallon-Hárs Viktor: szöveg, zene, ének és hangszerek

A borító Geiger J. Péter: A pozsonyi csata című rajzának felhasználásával készült.

A dalok és dalszövegek jogvédettek!

A pozsonyi csata rövid leírása

A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehetően zajlott, a mai Pozsony alatt. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a Luitpold bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett. A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború.

A bajor sereget két hadoszlopra osztva a Duna két oldalán vonultatták fel. Az északi (bal parti) erősebb sereg vezére maga a fővezér, Luitpold őrgróf volt, a délié (jobb parti) pedig Theotmár érsek. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta Sieghardt parancsnokságával. A magyarok célja az volt, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapásmérésre. Ehhez először a csapatok átkelését, s az utánpótlás lehetőségét kellett megakadályozni. Így a csata első napján taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. Sieghardt is csak néhányad magával menekült meg, s vitte a hírt a királynak Ennsburgba. A magyar csapat lovas íjászai július 5-ére teljesen felőrölték a Ditmár vezette seregrészt. Megsemmisítették a Luitpold őrgróf vezette sereget is. Elesett maga Luitpold, Ditmár érsek, két püspök, három apát, és tizenkilenc gróf.

+ + +

Dalszövegek

Kurultaj

Három halom tetején
három holló feketén
három fehér büszke mén
hárman Isten tenyerén.

Zeng az Isten fája,
száztizenhét ága.

Kerecsen a tűzbe száll
lelke új reményt talál
égre lép a hét madár
minden magyart megtalál.

Szárnya messze csillog,
végtelenbe vijjog.

Három halom tetején
hosszú útra kél a fény
ezer holló, ezer mén
ezren Isten tenyerén.

Égi úton jönnek,
Ő segítsen minket!

Sérelem

Nem adom a testem
Nem adom a házam
Nem adom a lelkem
Nem adom a váram!

Nem adom a forrást
Nem adom a szarvast
Nem adom a kerecsent
Nem adom a farkast!

Nem adom az erdőt
Nem adom a kertem
Nem adom a tulipánt
Nem adom a szívem!

Nem leszek a szolgád
Nem adom a vérem
Nem eszed a kenyerem
Nem adom a népem!

Táltos

refrén:
Népem élete hiába nincsen!
Hej-te hej védd a hej-te hej!
Győzelem vagy a halál hevítsen!
Hej-te hej védd a hej-te hej!
Forr a véretek értetek élek!
Hej-te hej védd a hej-te hej!
Harcba hívnak a sólymok az égen.
Hej-te hej védd a hej-te hej!
Szólj, te bölcs, aki merengve nézel!
Haj-ki haj tárja haj-ki haj!
Szólj, ha látsz, aki remegve térdel!
Haj-ki haj tárja haj-ki haj!

Tízezer fog a folyóba veszni,
tízezer fog a kerékbe törni,
tízezer fog a hegyekbe szökni,
tízezer fog az Egekbe szállni.

refrén

Nap Atyánk tüzébe emeld lelked,
hűs Duna vizébe merítsd tested.
Nap Atyánk tüzébe emeld lelked,
hűs Duna vizébe merítsd tested.
Érzem - kemény már a lelkem,
Érzem - erős már a testem.

refrén

Kardod az égbe szikrák ezeri
Vérted a szíved erejét neveli
Íjad a nyiladat a célra hegyezi
Kelevész hosszú utadat vezeti.

Kard

Gyere gyere kerecsenem
utólér a veszedelem,
utólér a veszedelem
apa, fia, gyere velem!

Kutya, kutya ugassál,
farkas neki, harapjál!

Erős aki kardot emel,
Bölcs az akit Isten nevel.
Bátor akit szíve vezet
Szíve mélyén Téged szeret.

Él a magyar, békét akar!
Fél a nyugat, holdat ugat!
Lóra magyar, véred akar,
karod hamar, vérted takar!

Kutya, kutya ugassál,
farkas neki, harapjál!

Tárkány

Pata dobog a köveken,
ül a haza a sziveken.
A sziveken, a lovakon,
a hegyeken, a tavakon.

Fokosa ha vele forog,
esze tüze heve lobog,
esze tüze, szive szava,
szeretete viszi haza.

Hív az élet fája
rajta minden ága
gyűl a lélek levelén
cseppek Isten tenyerén.

Törzse hét és ága száz
mind egy hajlékban tanyáz.
Égi sólyom vijjog
szárnya messze csillog.

Kész a lélek, kész a test
kész a szellem, eget fest
Felnyerít a Szélvész
Napba néz a révész.

Indulás

Sáros úton
indul a seregem,
bátor lélek,
sokezer kerecsen.
Léptet, vágtat,
lovamat szeretem.
Népem vére,
messzire vezetem.

Rozsdahajóban a nyár
Mozdul a tóban a táj.
Ég szíve hej veletek!
Tűz-zápor elered.

Csata

Dobog a földem,
nyerít a ménem,
repül a sólyom,
ered a vérem.

Feszül az íjam,
harap a farkas,
morog az ember,
szalad a szarvas.

Terel az ostor
csörög a szablya,
veres az ingem
a szivem alatta.

Heves az ostor,
vacog a szablya,
vihar az égből
patak alatta.

Dobol a táltos,
dalol a kende,
körül a népe,
örül a lelke.

Sokezer ember
szava az égbe,
szabad a lelke
sokezer évre!

Hazafelé

Tárva a kertkapu,
mosolyog a pásztor.
Hazafele gondol,
lovon ül a tábor.

Távoli zeneszó,
mozdul a csizma,
öröm ül a szemeden,
a tokajimat issza.

Fárad a nappal,
éj veti ágyát,
a harcosok élik
kiki maga álmát.

Pirkad - tovaszáll
virrad - nekivág
korona az égen,
haza megyek érted!

Csend

Hullik a pernye a mezsgye fölött,
őrtüzek égnek a semmi körött:
vérző fák vörösében a nyár.
Kurszán ősz haja látszik-e már?

Látom távol az Ég küszöbén,
büszkén léptet hét mezején,
boldog vándor a vasderesén -
őrzi a népe a szíve egén.